Van valami furcsa abban, ahogyan a társadalom kezeli azokat, akik nehezebben nyílnak meg mások előtt. Vagy túlságosan félvállról vesszük a dolgot – „csak introvertált” –, vagy rögtön kóros kategóriába soroljuk, ám a valóság ennél jóval árnyaltabb.
A félénkséggel együtt lehet élni
Mindenki ismeri azt az érzést, amikor egy társas helyzet bátortalanságot vált ki. Az emberek csaknem fele valamilyen mértékben félénknek tartja magát. Nincs ebben semmi kóros, ez egy személyiségvonás, amely az evolúció során valószínűleg adaptív szerepet töltött be.
A félénk ember kényelmetlenül érzi magát bizonyos helyzetekben, de ez nem akadályozza meg abban, hogy élje az életét. Például elmegyünk egy bulira, ahol a társaság java ismeretlen, és végigcsináljuk az állásinterjút, még ha a szívünk hevesebben is ver közben.
Szorongás mint állandó vendég
A szociális fóbia egészen más dimenzióban működik. Aki ezzel a problémával küzd, inkább kitalál egy elfogadható kifogást, és kihagyja a rizikósnak látszó eseményt – ezzel ideiglenesen megkönnyebbül, de hosszú távon egyre szűkebb lesz a világa. Ez az elkerülő viselkedés a legbiztosabb jele annak, hogy a félénkség fóbiába csapott át.
Ha mégsem hagyja ki az eseményt, az élmény aligha nevezhető részvételnek: intenzív szorongást él át, amit remegés, fokozott izzadás, szapora szívverés kísér.
Az érintett ráadásul nem csak az esemény alatt szenved, hetekig szorong egy közelgő prezentáció vagy ismeretlen emberekkel való találkozó miatt, majd utána hosszasan rágódik azon, mit mondott rosszul, hogyan láthatták mások.
A szociális fóbia nem feltétlenül látszik kívülről. Sokan normálisan funkcionálnak, dolgoznak, kapcsolatokat ápolnak, nyilvánosan szerepelnek, miközben belül állandó teljesítménykényszert élnek meg. Erre talán a legszemléletesebb példák azok a hírességek, akik maguk számoltak be a küzdelmeikről: Barbra Streisand vagy éppen Ed Sheeran.
Számít a nem? És a kultúra?
Nőknél jellemzőbb az általános társas helyzetektől való félelem, férfiaknál viszont erőteljesebben jelentkezik a teljesítményhelyzetekben tapasztalt szorongás. A diagnózis ugyanakkor nőknél valószínűbb, részben azért, mert hamarabb kérnek segítséget.
Szintén elgondolkodtató, hogy ami az egyik társadalomban visszafogottságnak, sőt, erénynek számít, az egy másikban zárkózottságnak minősül. Több kelet-ázsiai kultúrában pozitívan értékelik a visszafogottságot, ebben a környezetben a félénk viselkedés nem generál önbizalomhiányt, mert nem kap negatív visszajelzést.
Amikor érdemes továbblépni
A gyógyulás nem akaraterő kérdése, viszont szakszerű segítséggel búcsút lehet inteni a szorongásnak. Ön se hagyja, hogy a félelem bármiben akadályozza, keresse bizalommal Thiery Henriette klinikai szakpszichológust!
A www.thieryhenriette.hu weboldalon további információkat is találhat az elérhető szolgáltatásokról. Ha időpontot szeretne foglalni, küldjön e-mailt az info@thieryhenriette.hu címre, vagy hívja bizalommal a +36-70-432-5790-es számot!