Sok evészavarral küzdő ember hosszú hónapokon, akár éveken át egyedül próbálja kezelni a problémát, mielőtt szakemberhez fordulna. Ennek hátterében szinte sosem az áll, hogy nem venné komolyan a helyzetet – sokkal inkább a szégyen, az önvád, a bagatellizálás vagy a kontrollvesztéstől való félelem tartja vissza a segítségkéréstől. Ezek nem gyengeség jelei, hanem gyakran maguknak az evészavaroknak a jellemző velejárói. Az alábbiakban bemutatjuk, mi nehezíti meg leggyakrabban ezt a lépést, és milyen lehet az első, alacsony küszöbű mozdulat a változás felé.
Miért nehéz kimondani, hogy baj van?
A szégyen, ami hallgatásra késztet
Az étkezéssel, testsúllyal vagy testképpel kapcsolatos nehézségeket sokan személyes kudarcként élik meg, amit jobb elrejteni. A szégyenérzet miatt a probléma évekig láthatatlan marad a környezet – néha még a legközelebbi hozzátartozók – számára is.
„Talán nem is olyan súlyos” – a bagatellizálás csapdája
Gyakori gondolat, hogy a helyzet még nem elég komoly ahhoz, hogy szakemberhez forduljunk vele. „Mások ennél sokkal rosszabbul vannak” – az ilyen mondatok segítenek elodázni a döntést, miközben a probléma tovább mélyülhet.
A kontrollvesztéstől való félelem
Sokak számára az étkezés vagy a testsúly feletti szigorú kontroll az egyik utolsó terület, ahol biztonságban érzik magukat. A segítségkérés ezért paradox módon félelmetesnek tűnhet: mintha fel kellene adni valamit, ami eddig stabilitást adott – pedig valójában éppen ez a kontroll az, ami idővel egyre inkább korlátozza a mindennapokat.
Amikor az étkezéshez vagy a testképhez fűződő viszony problémássá válik
Az evészavarok – ide tartozik többek között az anorexia, a bulímia és a falászavar (falásroham-zavar) is – sokféleképpen jelentkezhetnek. Van, akinél a szigorú szabályok és a tiltott ételek dominálnak, másnál visszatérő falásrohamok jellemzőek. Közös bennük, hogy az étkezés elveszíti a természetességét, és a gondolatok egyre nagyobb részét a testsúllyal, az alakkal vagy az ételekkel kapcsolatos szorongás tölti ki.
Miért érdemes időben szakemberhez fordulni?
Az evészavar kezelése jellemzően annál eredményesebb lehet, minél korábban kap benne szerepet a szakmai támogatás. A pszichológus nem azért van jelen a folyamatban, hogy megítélje a helyzetet, hanem hogy segítsen megérteni, mi tartja fenn a problémás mintázatokat, és hogyan lehet ezeken fokozatosan változtatni.
Hogyan néz ki az első lépés?
Az első lépés nem jelenti azt, hogy azonnal mindent el kell mondani, vagy döntést kell hozni a terápia mellett. Elég, ha az olvasó megengedi magának, hogy tájékozódjon: milyen formában létezik segítség, és mire számíthat egy első beszélgetésen. Az evészavarokról szóló részletes tájékoztató oldalon átfogó képet kaphat arról, milyen jelek utalhatnak evészavarra, és milyen úton indulhat el a kezelés felé.
Az első lépés apró, de fontos
Ha felismeri magában a fent leírt nehézségeket – legyen szó a szégyenről, a bagatellizálásról vagy a kontrollvesztéstől való félelemről –, érdemes tudni: ezek a gondolatok érthetők, de nem kell egyedül maradnia velük. A tájékozódás önmagában is fontos, alacsony küszöbű lépés, mielőtt eldönti, hogy időpontot kér-e egy szakembertől.
A www.thieryhenriette.hu weboldalon további információkat is találhat az elérhető szolgáltatásokról. Ha időpontot szeretne foglalni, küldjön e-mailt az info@thieryhenriette.hu címre, vagy hívja bizalommal a +36-70-432-5790-es számot!